Ebben az évben az interneten keresztül tudunk bekapcsolódni a találkozó rövidített programjaiba. Minden nap 17 órától katekézist hallhatunk, majd 18 órától rózsafüzért imádkozunk, 19 órakor ünnepélyes szentmise következik és szentségimádás vagy kereszthódolat vagy imádság a fénnyel.
A magyar nyelvű közvetítés a következő linken érhető el:
Mt 14,1-12
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, és azt mondta szolgáinak: ,,Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halottak közül, ezért működnek benne a csodatevő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. János ugyanis azt mondta neki: ,,Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.” Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: ,,Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.
Keresztelő Szent János vértanúságáról szóló beszédet, melyet Szent Máté ír le evangéliumának 14. fejezetében nem érthetjük meg teljesen, ha nem tekintünk az ezt megelőző sorokra a 13. fejezetre, ahol arra utal, hogy Jézus elmegy a szülőföldjére Názáretbe, miután tanított a zsinagógában az emberek megdöbbentek bölcsességén más dolgokon pedig megbotránkoztak és nem fogadták el őt.
Ezért a názáretiek ebben a helyzetben két egymásnak ellentmondó értéket hangoztattak és éltek, amely valószínűleg a kulturális előítélet következménye és gyümölcse távolról jött, az üldöztetés és az elutasítás, amely érte őket.
Jézus üldözött és megvetett, Názáretben történt ez, de ma is ez történik az egész világon. Pontosabban a názáreti kellemetlen esemény átlépi a városkának a határát és olyan eseménnyé válik, amely jelen van az egész világban. Mi volt a názáretiek botránkozásának az oka? A názáretiek megértették a zsinagógában Jézus bölcsességét, azt mondták honnan van ennek a bölcsessége és csodatévő ereje, de nem tudták elfogadni, hogy ez a bölcs és csodatévő ember az ács fia volt, vagy jobban mondva megbotránkoztak, mert nem tudták elhinni és elfogadni, hogy Jézus az ács fia, Isten fia.
Keresztelő János ugyanígy üldözött és megvetett volt, ezért ő mindenben Krisztus előfutára születésétől kezdve, erőszakos haláláig. János üldözött és megvetett volt, mert úgy lépett fel, mint Isten országának hírnöke és mint az igazság tanúja, ez volt az egyetlen bűne, mellyel életével fizetett, noha mindannyian felismerték prófétai erejét, még Heródes Antipasz is.
Ti kedves fiatalok, akik hallgattok megértitek a két esetet, először Keresztelő Jánosét, majd Jézusét az igazságtalan helyzet csak a jéghegy csúcsa, tipikus emberi történet múltban és jelenben.
Az igazság gyakran nem tetszik, Heródesnek sem tetszett János esetében. Az idők teljességében Jézus aki emberré lett nem tetszett a názáretieknek, nem tetszett a családjának, aki azt gondolta hogy elvesztette az eszét, nem tetszett a törvénytudóknak és a farizeusoknak sem az istentiszteletet végzőknek a templomban, mert vallásos forradalmának tartották akivel vigyázni kell. A nép egyszerű emberei akik követték Jézust és prófétának tartották amikor megpróbálták beazonosítani a személyét a múltba menekültek, azt gondolták hogy Jézus a régi prófétáknak Mózesnek, Illésnek Jeremiásnak a reinkarnációja.
Összehasonlíthatjuk röviden Jézus és Keresztelő János sorsát, akkor látjuk hogy két dolog van amelyre ti fiatalok nagyon érzékenyek vagytok: mindkettőjüknél az igazság és az igazságra való vágy. Az igazság és igazságérzet a fiatalok világában, a ti világotokban erről a két valóságról nem beszélnek. Mindkét esetben Jézust és Keresztelő Jánost is ártatlanul üldözik és mint bűnöst megvetik még az igazi bűnösnek nemcsak hogy kizárják a büntetését, hanem felhatalmazást kapnak hogy döntsenek az ártatlanok megbüntetéséről. Ebben az esetben joggal botránkoztok, sőt lelkünk lázad és azt kérdezitek:
Hol van a dolgok igazsága? Hol a törvény? Hol van Isten?
Én válaszolok nektek és azt kérdezem tőletek, hogy hol van az ember? Azt mondom neked ha Isten létezik, állandóan jelen van az emberi történelemben, kitörölhetetlen módon bele vésődött a dolgok jelentőségébe. De hol van az ember? Oly sok jele van Isten szeretetének, rajtunk áll hogy felismerjük ezt a jelenlétet. Készen vagyunk arra hogy Isten jelenléteit jelen valóvá tegyük a világban? Jézus történelmileg is jelen volt övéi között, de övéi nem ismerték fel és nem fogadták el. Ma mi vagyunk az övé, Jézuséi vagyunk de fel tudjuk ismerni, el tudjuk fogadni és azok lenni akik őt meghirdetik a világban?
Ebből következik mindannyiunk tanúságtételének fontossága, szükségessége fiataljainak részéről mi több a fiatalok tanúságtétele a legtöbbet tudja segíteni a mai világnak átvészelni számos igazságtalan helyzetet és sok igazságtalan helyzetet leleplezni, valószínűleg Ferenc pápa is erre utal amikor hozzátok írt levelében a tanúságtételre való meghívást küldte.
Valóban a názáreti Jézus személye megérintette az ő kortársait de ma is megérinti az egész világot, de ki is tulajdonképpen Jézus, a kérdés vonatkozik ma ránk is. Milyen sokat gondolkodtak róla, azonban kortársai is úgy foglalták össze, hogy nem könnyű elfogadni Jézust, azt aki ő valójában, nagy nehézséget jelent minden időben, minden kultúrában Jézus messiási identitása és Isten fiúi mivolta.
Valójában a probléma nem Jézusban van, hanem bennünk. Jézus megértésének útján át kell engednünk magunkat az ő vezetésének, vagyis nem nekünk kell vizsgáztatnunk őt, hanem megengedni hogy ő vizsgáztasson bennünket, mint amikor húsvét reggelén Jézus Magdolnához fordult: asszony miért sírsz.
Jézus embersége fölé hajol azoknak akik keresik, részt akar venni az ő problémájuk megoldásában, melyeket belülről akar megoldani, de nem intellektuális tudással, nem előre gyártott válaszokkal amelyek csupán könyvekből való tudás gyümölcse.
Tehát engedjük meg Jézusnak, hogy ő kérdezzen tőlünk és valószínűleg egy másik kérdéssel fordul majd hozzánk: ki vagyok én a te számodra? Ez azt jelenti mennyi helyem van nekem a te életedben, mennyit jelentek én neked és itt Jézusnak nem egy újabb elgondolásra van szüksége hanem a te szívedre, a te szíved lehet Isten bölcsője, ha te megengeded Jézusnak hogy éljen benned, hogyha megengeded hogy belépjen a te szívedbe most ebben a pillanatban.
Igen Jézus benned szeretne élni hogy neked örök életed legyen. Ki vagyok én a te számodra? Jézus itt kimondja mindnyájunk nevét is, mindenkitől azt kérdezi: Mondd el nekem a te Isten tapasztalatodat. Hogyan tapasztaltad meg Istent? Erre a kérdésre, hogy ő valójában kicsoda a mindennapi életünkben csak az tud válaszolni, aki vele együtt él, mert annál jobban megismered őt, nincsen másik út. Minél jobban belép Jézus az életünkbe, mi annál jobban élünk. Annál többet jelent nekünk Jézus és az hogy én és mi.
Ugyanaz az út vonatkozik akkor is, hogy ha a Szűz Anyával való kapcsolatunkat vizsgáljuk. Én nem ajánlom hogy sokat imádkozzatok a Szűz Anyához azért, hogy az ő oltalmát élvezzétek. Az igazi Mária tisztelet valami sokkal nagyobbat ad, azt a kegyelmet hogy őt be tudjuk fogadni az életünkben és vele együtt hűségesek legyünk, örömmel, szabadon és mindenféle kétség nélkül, ahhoz, akihez elvezet bennünket, Jézus Krisztushoz.
Fordította: Sarnyai Andrea
