Szükség van-e még gyónásra? Miért a papnak gyónunk? Milyen gyakran “kell” gyónni?
Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennünk, fiatalokban arról, hogy a 21. században hogy és miként történik a gyónás, nekünk mi a szerepünk ebben, mit kell meggyónnunk, hogyan kapjuk meg a kiengesztelődés szentségét, s esetleg van-e bármi gyakorlati útmutatás, ami segítségünkre lehet.
„Sok fiatal bűnösnek érzi magát, mégsem tudja, mit gyónjon meg. Van, aki azokat a vétkeket mondja el, amelyeket gyermekkora óta fel szokott sorolni. Mások szokványos vagy túl gondosan megfogalmazott formulák segítségével gyónnak, amelyek egyes imádságoskönyvekben olvashatók. Mások azt mondják a papnak: »segítsen nekem«, és ebből kissé nevetséges gyónás kerekedik ki, amely során a pap képzeli el a bűnöket, a bűnbánó pedig próbálja megérteni és tőszavakban válaszol vagy csak a fejével biccent.”- idézet a Barátunk, a pap című könyvből.
Tőlünk nyugatabbra lassan már minden felnőttkorú embernek van pszichológusa, akinek elmondja az éppen aktuális problémáit, nehézségeit. Különböző élethelyzeteket beszélnek át annak felszínesebb és mélyebb pontjait érintve, hogy valóban értse az illető, hogy mi történik vele és a mindennapok során milyen lelki örömei, bánatai adódnak. Ha belegondolunk, gyónással ugyanezt érjük el.
Milyen “lépései” vannak a gyónásnak? És itt nem a formulákra gondolunk, hanem arra, ahogyan felkészülsz rá és megéled a gyónást.
1.Felkészülés.
Ez az, amire sokszor a legkevesebb időt szentelünk, nem csak gyónás tekintetében. Rohanunk a hétköznapokkal és nehezen állunk meg átgondolni, hogy mi történt, miért úgy történt, hogy éltem azt meg, milyen tanúságai vannak a történteknek, legközelebb is így csinálnám-e, tanultam-e belőle valamit?
2. Megélés
„Teljesen képtelen, mégis elterjedt dolog, hogy a te korodban még mindig gyermeki módon vallod meg bűneidet. Testileg és gondolataidban már felnőttél, ki sem látsz az életkorodból adódó, mindig újabb és újabb nehézségekből. Valószínűleg egy napon majd eleged lesz ebből a komédiából és nem mész többet gyónni. Ezen magad sem fogsz csodálkozni, hiszen ezek a rövid találkozások haszontalan szertartássá, gyermekjátékká válnak számodra… Amikor egy gyermek elmondja kis dolgait, valójában helyesen gyón, mert azokban a hibákban benne van ő maga. Viszont, ha a te korodban csak gyermeteg dolgokról beszélsz, amelyek nem érintettek mélyen, akkor semmi sem változik majd az életedben.”-idézet az előbb említett könyvből. És valóban, ha gyónásra készülünk, meg kell állni kicsit, átgondolni az elmúlt időszakot, annak minden jó és rossz dolgát és nem a felszínes apróságokat vinni a gyóntatószékbe, hanem azokat, amik valóban nyomják a lelkünket és azok elmondásával, újragondolásával, újraértelmezésével megkönnyebbülünk, tanulunk belőle és legközelebb nem követjük el ismét.
3. Rendszeresség
„Manapság keveset és rosszul gyónnak az emberek. Maguk a papok is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez, meglehetősen zavarodottak maguk is, mert sokan vannak azok a bűnbánók, akik nem meggyőződésből jönnek el gyónni, és kínos bohózat részeseivé teszik őket. Némely keresztény ember úgy viselkedik a gyóntatószékben, mintha utazó lenne, aki a vámhoz ért, kinyitja a bőröndjeit, bejelenti az árut, kap egy pecsétet az útlevelére és megnyugodva megy tovább a következő állomásig.” A gyónásnak nincs kötelező rendszeressége. A rendszert Te magad állítsd fel. Határozz meg akár előre “időpontokat”, ha úgy tetszik, amikor meg fogsz állni, át fogod gondolni a veled történteket, és a Jóisten elé viszed a bűneidet. Nem miatta, magad miatt…
Éld meg a gyónás felszabadító erejét a Máriabesnyői Mladifesten! Lehetőséged lesz mindhárom nap során csendes, nyugodt, zöld környezetben élni a gyónás lehetőségével.
