Családot nem választhatsz, de barátokat igen – szokták mondani. De valld be, vajon képes lennél pusztán annak alapján válogatni az utóbbiak közül, hogy miként viszonyulnak Istenhez?
Tény, hogy életed szereplői között vannak hívők és vannak „nem hívők”, akiket nevezzünk az egyszerűség kedvéért ateistáknak.
Kérdés persze, hogy kell-e firtatnod, miben hisznek, pontosan mi szerint élnek mások?
Kell-e kategorizálnod őket?
Mondjuk: itt ez a jóbarátom, nem hisz Istenben, de úgy látom, keresztény értékek szerint él.
Vagy itt ez a másik, hisz ugyan Istenben, de nem jár templomba.
Vagy a harmadik: ő Istent, egyházat, értékeket egyaránt elutasít, ő maradhat?
Nos, ezeket a kérdések azok, amelyek… teljesen értelmetlenek, mert mások fejébe nem látsz bele.
Egyet azért megtehetsz: óvakodhatsz attól, hogy megítéld őket.
„Az ateizmus az isten, istenek vagy más természetfeletti lények létezésébe vetett hitet elutasító eszmei irányzatok csoportja. Nem egyetlen, homogén ideológia, hanem számos különböző eszmei irányzat összesség” – fogalmaz a Wikipédia.
Már ebből jó láthatod, hogy az ateizmus témaköre sokkal inkább kultúr- és eszmetörténeti dolog, mintsem a kereszténységhez hasonló hitvallás, amelynek pontos szabályrendszere van, és amelynek képviselőit alapból el kellene utasítanod.
Akit ateistának gondolsz, elsősorban ember
Te is ember vagy, ezért természetes, hogy más emberi lények vesznek körül. Láthatatlan fonalak kötnek össze velük, bonyolult interperszonális hálózat részeként, közössége(ek)be ágyazva éled mindennapjaidat.
A téged körülvevő emberekhez fűződő érzelmeid igen széles skálán mozoghatnak.
Vannak, akiket bár személyesen ismersz, életed során mindvégig szinte teljesen idegenek maradnak számodra. És vannak, akik közel, sőt, nagyon közel kerülnek szívedhez. Belőlük lesznek a barátaid, egy még szűkebb körből a legközelebbi barátaid.
És végül, a kör leszűkül a szerelmedre, aki a házastársad lesz.
A családod tagjainak egy részét azonban készen kapod a születéseddel.
Róluk se feledkezzünk meg, hiszen általuk eleve része leszel egy olyan különleges, kicsiny közösségnek, amelyből akkor sem léphetsz ki, ha akarsz.
Tulajdonképpen még a halál sem választ el tőlük. Ha nem is osztod mindenben a véleményüket, kénytelen vagy együtt élni velük. Ideális esetben persze nem akarsz eltávolodni tőlük, mert tetszik az, amit velük, általuk megtapasztalsz a világból.
Ha Isten szeretetét valló, a hitet nap mint nap megélő családban nőttél fel, fel sem merül benned, hogy meg kellene tagadnod őket.
De mi van, ha „ne ítélj” ide vagy oda, egyszerűen tudod, hogy más értékek mentén élsz?
Íme, egy friss, tanulságos történet, ami jól rávilágít arra, hogy milyen nehéz dolgod van ateizmus kérdésében, ha történetesen az apád az illető.
Ateista az apám – a mennybe jutott?
Körbejárta a világsajtót, hogy egy olasz kisfiú, Emanuele könnyek között kérdezte arról Ferenc pápát, hogy ateista édesapja, aki meghalt, vajon a mennyben van-e.
Jól sejted, nem kapott (egyszerűen nem kaphatott) egyértelmű választ erre még a pápától sem, hiszen ebben a kérdésben egyedül Isten az illetékes.
Sőt, épp az lett volna a meglepő, ha a pápa pusztán a kisfiú megnyugtatására, kétségek nélkül, gyorsan és fellebbezhetetlenül rávágja, persze, igen, a mennyben van. (A teljesség kedvéért tegyük hozzá: hogy megvigasztalja a síró kisfiút, átölelte.)
A szentatya ezek után kifejtette, hogy bár a kisfiú édesapja nem volt hívő, de „jó ember” volt.
Hiszen bár ő maga „nem rendelkezett a hit ajándékával” (és ezért biztosan nem lehetett könnyű számára), de mégis megkereszteltette valamennyi gyermekét. Akik már csak emiatt is jó szívvel emlékeznek rá. És ha ő „jó apaként” viselkedett, vajon Istenről feltételezhetjük-e, hogy ő elhagyja a gyermekeit?
A pápa drámai kérdése a mindent felülíró isteni szeretetről csak látszólag maradt nyitott. A jelenlévő hívek hangosan kimondták, hogy „nem”, azaz Isten nem hagyná magára az ilyen embert.
Emanuele tehát mégis mély, elgondolkodtató választ kapott a pápától, melyben ott volt reményként az atyai szeretet mindent felülíró ereje.
Hogy te is így gondolod-e, egyedül csak tőled függ…
Nézz most egy kicsit magadba!
Ha joggal feltételezzük, hogy Isten jó atyaként nem hagyja cserben ateista gyermekeit sem, neked milyen okod lenne az ellenkezőjére? Mi okod lenne kirekeszteni bárkit a szívedből, mert ateista? Főleg, ha barátod, szerelmed, családtagod az illető?
Itt nem elég a graffiti-bölcsesség
Emanuele számára nem volt kérdés, hogy édesapjának hátat kell-e fordítania, csak azért, mert ateista. A gyermeki szeretet egyenlő volt számára a szeretetteljes elfogadással. Épp azért volt annyira elkeseredve halála után, mert a legjobbat, az örök üdvösséget akarta édesapja számára.
Képes lennél te is így aggódni ateista családtagodért, barátodért?
Vigyázz, a kérdés csak látszólag az, hogy ő is üdvözül-e.
Ez ugyanis, láthattad, nem rád tartozik: még a Szentatya sem adhat rá egyértelmű választ. A kérdés egyedül az elfogadó, érezhető, tettekben megmutatkozó szeretet.
Hogy ateista barátoddal is leülsz-e beszélgetni, ha arra van szüksége. Hogy nem fordítasz-e hátat neki a bajban.
Ha emberek között élsz (márpedig ez így van), akkor nem spórolhatod meg, hogy feltedd magadnak a kérdést, hogyan viszonyulsz azokhoz, akik hit dolgában másképp állnak, mint te.
“Isten halott – Friedrich Nietzsche. Friedrich Nietzsche halott – Isten.” – egyszerűsíti le az ateizmus és a halál kérdését a jól ismert, cinikus graffiti. Te viszont nem intézheted el ennyivel annak a kérdését, mi van akkor, ha valaki nem hisz Istenben.
Viccelni csak a graffitiben lehet, neked ennél árnyaltabban kell gondolkoznod.
Sokan jutnak arra, hogy ha kategorikusan kizárnák ateista felebarátaikat a szívükből, épp annak fordítanának hátat, amiben hisznek.
Szívből szeretheted ateista (fele)barátodat is?
Gyere el a Mladifestre és beszéljük meg! Gondolkodjunk, elmélkedjünk együtt erről.
A Mladifest ugyanis olyan hely, ahol a kirekesztés nem téma.
De nem azért, mert a szőnyeg alá söpörjük. Hanem azért, mert úgy érezzük, ahol élő hit van, ott egyszerűen nem lehet szó kirekesztésről, megbélyegzésről.
A Mladifest olyan hely, ahol úgy lehetsz együtt más fiatalokkal, hogy közben nem kell bizonygatnod, hol tartasz az Istenhez vezető úton. Tovább megyünk: ahol egy picit te is lehetsz ateista… Lehetnek kételyeid, lehetnek kérdéseid.
Ahol a tanúságtétel nem arról szól, hogy mások ellenében vallasz meg valamit. Ahol fel tudsz tenni olyan kérdéseket is, hogy mi van, ha a barátom, szerelmem vagy az apám ateista?
Emlékszel, hogyan fogalmazott Ferenc pápa? „Nem rendelkezett a hit ajándékával” – mondta az ateista édesapáról. A hit ajándék, mely Isten gyermekeként „alanyi jogon” jár nekünk – de aztán mégsem jut belőle mindenkinek. Az utat magunknak kell kitaposni.
Lehet, hogy az alapjait készen kapod, de végül a te munkád gyümölcse lesz. Nem ítélheted el azt, akinek ez a munka nehezebben megy, mint neked.
Épp ellenkezőleg, hinned kell őbenne is.
Mert „Minden lehetséges annak, aki hisz”. (Mk, 9, 23)
