A Nagycsütörtök esti szentmisével megkezdi az Egyház a Húsvéti Szent Háromnapot.
Megemlékezik az utolsó vacsoráról, amelyen Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, szeretetből övéi iránt, akik a világban voltak, a kenyér és a bor színe alatt testét és vérét ajánlotta fel az Atyának, az apostoloknak ételül és italul adta, s nekik és utódaiknak a papi hivatalban azt a megbízást adta, hogy azt mint áldozatot ajánlják fel.
A legteljesebb figyelmet kell azokra a titkokra fordítani, amelyeknek emlékezetét ebben a szentmisében ünnepeljük: az Eucharisztia és a papság megalapítására, valamint a testvéri szeretet parancsára.
A szentbeszéd elmondása után a paps megmossa a 12 apostolt jelképző 12 férfi lábát. Miközben részt veszünk e szertartáson, elmélkedjünk: Mire is akart tanítani bennünket Jézus a lábmosással?! “Példát adtam nektek, hogy amint én tettem, ti is így cselekedjetek!”…A lábmosás a szolga feladata volt. Jézus szolgává teszi magát. Tudok e én szolgálni? Megmosom e embertársaim lábát?
Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött. Kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. “Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” – kérdezte tőlük. – Erre gondolunk, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísértük, s amikor a mise után szentségimádást végzünk… “Legalább egy órát” szeretnénk virrasztani Vele.
Amennyiben lehetősgetek van, a mai estén olvassátok el Jézus búcsúbeszédét.
Gergő atya
