Varga Laci atya írása bűnről, bűnbánatról és a gyónásról.
Mielőtt bárki felháborodna – nem gyónási titkokat osztok meg, hanem segítő szándék vezet a gyónások rendszeressé tételéhez és az igazi bűnbánathoz.
Sokszor hallani panaszként papoktól, hogy kevés a gyónás – sok az áldozás, felületesek a gyónások, hiányzik az igazi megtérés, gyakori a formalizmus.
Az okokat kutatva érvek hangzanak el. Régebben, amíg a bűn és a kárhozat sűrűn volt emlegetve, legalább féltek és gyóntak. Ma már semmi sem bűn. Napjainkban a pszichológia hatására a keresztények is szívesebben beszélnek problémáról a bűn helyett. Korunkban a lelkiélet csak az érzések, a hangulatok, a megtapasztalások kusza szövevényéből fonódik valamivé. Hiányzik az érzék a természetfölötti, a kegyelem iránt, így a bűn iránt is.
Örömmel jelzem, hogy templomunkban sokan és sokszor, sőt rendszeresen gyónnak. Nekik is és a ritkán betérőknek is néhány fontos szempont. Egyszer el kell dönteni, hogy megállunk a “mit szabad – mit tilosnál” vagy Krisztust akarjuk teljes szívünkből szeretni és követni. Úgy gondolom ez alapjaiban határoz meg mindent. Például a bűnről és a gyónásról való felfogásunkat.
Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn csak a törvény ( tízparancsolat) megsértése és az Istennel szembeni alapállás a félelem, vagy a halvány remény, hátha nem is vette észre. Ugyanis csak az a bűn, amin lebuktam. Ilyenkor gyónni csak kényszerből, számításból (rendezni a számlát ) megyünk és nem szeretetből. De Isten nem közlekedési rendőr és nem is üzletkötő.
Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn csak hibázás. Nem a Jézus Krisztussal való szeretetkapcsolat ellen, hanem a magunk gyártotta becsület kódexszel, illemtannal és elvárásokkal szemben.
Ilyenkor gyónni csak szégyenből és gyakran hamis bűntudatból megyünk. Hitünk középpontja Jézus Krisztus és nem a bűn. A hitünkből fakad, hogy össze- hangoljuk Jézus Krisztussal a szokásainkat, munkánkat, kapcsolatainkat, vágyain- kat azt, akik vagyunk.
Azaz összehangolódunk vele szeretetből ( “ugyanaz a lelkület legyen bennetek…”). Innét közelítve bűn minden, ami elszakít, függetlenné tesz Jézustól az adott hely- zetben, pillanatban. A bűn az, ami nem illeszkedik bele a Vele való életembe és ekkor egészen más súlya lesz a hibázásoknak is és a törvények megszegésének is. Fontosak lesznek, de már az általuk megsértett szeretet miatt megyünk gyónni.
Gyakran rossz a sorrendünk a bűnök megítélésében. Neveltetésünk miatt első helyre tesszük a testiségből, az ösztöneinkből, a hús-vér létünkből fakadó bűnöket. Pl. a tv-ben véletlenül vagy szándékosan látott jelenetek, szexuális vágyaink, érzéseink a paráznaság.
Ezek miatt sokkal komolyabb bűntudatunk van, mint a szeretethiány, a szegények lenézés, gőg, önzés, ítélkezés, hatalomvágy, előítéletek, pénzsóvárgás, pletyka, birtoklási vágy, a mindig nekem van igazam felfogás vagy a rendszeres lelkiélet hiánya miatt.
Rossz döntéseink, lázadásaink, Krisztustól való elszakadásunk ritkán szerepelnek lelkiismeretvizsgálati szempontként és egyáltalán nem fontos, hogy Ő mit érzett, gondolt vagy tett volna a mi helyünkben.
A helyes sorrend pont fordítva van, ha a hitnek fent említett szempontjából indulunk ki. Néhány szót még a bűnbánatról. A bánat valódisága nem mérhető az érzett szégyennel, az érzelmi lelkifurdalás erősségével.
A bűnbánat lényege a szeretetből meghozott döntés: visszatérünk Jézushoz és Atyánkhoz! Azaz a tökéletes bánat tulajdonképpen szeretet – bűnbánat. A nem tökéletes bánat pedig a hamis bűntudatból ( rossz vagyok), félelemből vagy lelkiismeretfurdalásból fakad.
Térjetek meg ! Tartsatok bűnbánatot ! – kéri tőlünk egyházunk a hamvazkodás szertartásában. Itt van az alkalmas idő, hogy átgondoljuk a bűnről, bűnbánatról, gyónásról vallott felfogásunkat is és gyakran gyónjunk, felindítva a tökéletes bánatot, a szeretet – bűnbánatot.
Laci atya
Forrás: karizmatikus.hu