Február 7-én indította el Fábry Kornél atya a Misevlogot. A videósorozat az Eukarisztikus Kongresszus kapcsán jött létre.
Read More
Csoda. Keresztényként (vagy a Szentírás sorainak ismerőjeként) azonnal bibliai történetek sora villan fel az agyunkban Krisztus csodatételeiről. Személyes emlékeket is őrzök a krisztusi csodákról.
Azóta tesszük fel újra és újra ezt a kérdést, amióta az ember először emelte tekintetét az égre jeleket kutatva és megerősítést várva, hogy nincs egyedül a világban. Hogy létezik valamilyen nála nagyobb erő, amely megteremtette és irányítja az univerzumot, hatással van az életére, rendet, harmóniát és moralitást hozva a fizikai világ szenvtelen, mechanikus működésébe.
Családot nem választhatsz, de barátokat igen – szokták mondani. De valld be, vajon képes lennél pusztán annak alapján válogatni az utóbbiak közül, hogy miként viszonyulnak Istenhez?
Talán te is találkoztál már azzal a véleménnyel, hogy hívőnek lenni könnyű dolog. Hogy az emberek azért „menekülnek” az Egyház ölelő karjaiba, mert egyszerűbb Istenben hinni, mint „racionálisan”, kétségekkel a szívünkben, „autonóm” módon élni.
Mi is valójában a hét Szentség és miért van szükség a szentségek felvételére?
“Templom csendes mélyén, oltár-rejteken, hófehéren Jézus, titkon ott pihen…” – szólal meg lelkemben egy, még gyerekkorom ministráns éveiben sokszor felcsendülő egyházi ének, miközben csodálattal nézem Őt, az oltárra helyezett szentségtartóban.
Évek óta foglalkoztató téma, hogy lehet az Úr közelében lenni, hogy lehet Vele kapcsolatba kerülni. Egyedül töltött óráim egyikében csodálkoztam rá arra, hogy elég megszólítani Őt, és utána minden jön. Mintha a szívemben szólítana meg és belső ajkak által jönnének a szavai. Kedves, bátorító szavai elérnek a legszomorúbb pillanataimban is, és ez a fajta hangulat hamar átváltozik nyugalmas, békességgel teli idővé. Hallani azt, hogy bukdácsolásomban még jelentősebben megmutatja önmagát. Így letehetett egyszülött fia keresztjének cipelésekor is. Ment, tűrte a fájdalmat, és mivel őszinte szívvel bízott a Mennyei Atya jóságában nem volt szíve feladni a rábízott feladatot.
Szükség van-e még gyónásra? Miért a papnak gyónunk? Milyen gyakran “kell” gyónni?
