Idén január végén zajlott le a Panamai Ifjúsági Világtalálkozó, melynek a pápai miséjén kihelyezett oltárképet egy magyar önkéntes grafikus készítette. Pál Éva az önkéntes munkáról, Panamáról és a világtalálkozóról mesélt.
Hogyan jutottál ki Panamába önkéntes grafikusként?
2017 Decemberében vettem fel a kapcsolatot a Panamai szervezőkkel emailen keresztül. Megírtam nekik, hogy szeretnék önkéntesként dolgozni az Ifjúsági Világtalálkozón. Írtam nekik a végzettségeimről, és hogy milyen módon tudnám segíteni a munkájukat. A válaszlevelükre elküldtem a grafikai munkáimat tartalmazó portfóliómat. 2018- januárjában telefonon kerestek meg, elmondták, hogy szeretnének velem együtt dolgozni. Ezek után rendszeresen itthonról küldtem el azokat a munkákat, amiket kértek tőlem. 2018 augusztusában kértek meg, hogy menjek ki Panamába, mert szükség lenne arra, hogy együttdolgozzunk a helyszínen a találkozó előtt. Segítettek az önkéntes csomag megvásárlásában, majd egyeztettünk arról, hogy mikor érkezzek. Decemberben vettem meg a repülőjegyemet, a “Design team” csapat tagjaként egyetlen európaiként érkeztem meg Panamába.
Mi inspirálta az oltárképet, honnan jött az ihlet?
Hajnalban kértek meg arra, hogy rajzoljam meg Jézust, ami mélyen megérintett.
Elmentem sétálni, imádkozni.
Úgy szerettem volna megrajzolni Jézust, ahogyan ők kérték. Cinta Costerán felépített színpadon lévő designhoz hasonlót szerettek volna először, az eredeti ötlet az volt, hogy csak Jézus arca jelenjen meg. Ez az ötlet is elkészült, de másnap megkérték, hogy rajzoljam meg Jézust úgy, hogy kitárja a kezeit. Nem tudom pontosan, miért változott meg az elképzelésük. Úgy gondolom, hogy a méretek változtak a színpad építése közben.
Nem kaptam instrukciókat, a kép elkészítéséhez teljesen szabad kezet kaptam.
Mondták, hogy ha szeretnék pappal beszélni, akkor csak jelezzem, minden segítséget megadnak nekem a kép elkészítéséhez. Nem csak nekem, nekik is fontos volt, hogy spirituálisan megérintsen a kép készítése. Rajzolás közben imádkoztam, részt vettem szentmisén és szentségimádásban. Sok képet néztem végig az interneten Jézusról. Vannak részei a képnek, amik nekem nagyon fontosak voltak, sokszor kerültek megrajzolásra. Lágy vonalakat használtam,légisen és könnyen szerettem volna Őt ábrázolni.
Hogy élted meg a világtalálkozót? Milyen volt látni, hogy a te képed van a pápai misén az oltár mögött?
Ez a találkozó egy életre szóló élmény volt, hatalmas ajándék, sokkal nagyobb, mint amit elképzeltem volna. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor a Szűzanyának ajánlottam ezt az időt, az elkészült munkákat. Azért mentem Panamába, hogy együtt imádkozzak a zarándokokkal és az önkéntesekkel. Nem gondoltam arra, hogy miket fogok rajzolni, vagy hogyan fogom megélni.
Először hihetetlen volt, hogy engem kértek fel arra, hogy megrajzoljam Jézust a pápai misére. Meg is kérdeztem, hogy nem akarják-e inkább mással megrajzoltatni, mert ez nagy dolog. Túl nagy, én magyar vagyok, és ez az ő találkozójuk.
Ők pedig nekem adták ezt a munkát. Azt mondták, hogy Isten küldött a találkozóra, hogy tehetséget kaptam tőle, és ők lehetőséget adnak nekem, hogy ezt most megköszönjem neki. Napokig küszködtem azzal, hogy mikor fogom elpityeregni magam azoktól a mély érzésektől, amiket megéltem. Amikor rajzoltam, amikor a kép elkészült, amikor elküldték a fotót a kész színpadról, amikor megláttam, amikor a mise alatt felemelte a Pápa az oltáriszentséget. Annyira gyorsan történt minden. Szeretetet éreztem, amikor a képet láttam. Annyi szeretetet kaptam, és én is minden szeretetemet beleadtam, hogy az a kép a lehető legszebb legyen.
Milyen az élet, a hangulat Panamában?
Az élet Panamában fantasztikus. Az emberek áldott életet élnek. Amikor megérkeztem, még megvoltak a karácsonyi díszek mindenhol, és ott voltam, amikor eltették őket. Először azt hittem, hogy a családi házakban a sok vallási szobor a karácsony része, de pár nap alatt tudatosult bennem, hogy miden házban természetes, hogy a nappaliban több Szűzanya kép van, hogy sok a Betlehem szobor. Van, ahol a nappaliban hatalmas Jézus festmény volt.
A nemzet kultúrájának része a hit, a vallás. Az előszobában ott van mindenhol a Biblia, kinyitva a napi evangéliumnál. A vallás és a vallási tárgyak nem csak az átlagos panamai családban vannak jelen, hanem azoknál is, akik az átlag jómódú emberhez képest sokkal magasabb színvonalon élnek.
Mi a különbség Magyarországhoz képest?
Ami nekem nagyon hiányzott, az a gyaloglás. Panamában nagyon kevés járda van, mindenki kocsival közlekedik. Nincs parkolási díj, minden autónak autómata a sebváltója, 17 éves koruktól vezetnek, és 500 métert sem tesznek meg gyalog. Ez az időjárás miatt van, Panama nagyon meleg. Szintén nagyon hiányoztak a könyvek. A panamaiak nagyon keveset olvasnak, és nem igazán vannak könyvesboltok. Minden nyomtatott papír műanyag borítást kap, az időjárás miatt a papírok hamar tönkre mennek. Nincsenek színházak, és nagyobb múzeumok. A kultúrális élet más, mint itthon. Fontos számukra a környezetvédelem, nagyon védik a zöld területeket, az óceán megtisztítása fontos nekik. Napi szintű probléma, hogy van amikor nincsen víz, internet vagy áram. És van amikor ez a három dolog egyszerre tűnik el. Rengeteg a közlekedési dugó, ami sokkal nagyobb mint bárhol és bármikor Budapesten. Panama nagy város, széles utakkal, autópályákkal. Mások a távlati viszonyok, mint itthon.
Lábánné Hollai Katalin
