Nem csupán hitében erősödhet meg az ember – Bese Gergő atya Szombathelyen

By 2019-03-11Szemle

Ahogy mi is hírdettük, nemrég Bese Gergő atya Szombathelyen celebrált misét és tartott előadást a Panamai Ifjúsági Világtalálkozóról. Az eseményről megjelent beszámolót változtatás nélkül közöljük az ELTE Online hallgató magazin oldaláról.

A közelmúltban rendhagyó ESTI8-as szentmisében volt része az érdeklődő fiataloknak a szombathelyi Szent Norbert zárdatemplomban; amellett, hogy Bese Gergő atya celebrálta, a kezdés előtt egyórás vetített képes előadás keretében a panamai Katolikus Ifjúsági Találkozóról is élménybeszámolót tartott.

Az Ifjúsági Világtalálkozókat Szent II. János Pál pápa indította útjára az 1980-as években. Kezdetben minden évben megrendezték Rómában, aztán rájöttek, hogy annál jóval nagyobb az egyház, hogy mindig az örök városban legyen, ezért elkezdték különböző európai és Európán kívüli helyszínekre szervezni. Így került Róma után Buenos Aires városába, a helyszín-változtatás pedig a megrendezés gyakoriságára is hatással volt; ma háromévente gyűlnek össze a keresztény lelkületű fiatalok, származzanak a világ bármely tájáról. Volt már találkozó Spanyolországban, Lengyelországban, az Amerikai Egyesült Államokban, a Fülöp-szigeteken, Franciaországban, Kanadában, Németországban, Ausztráliában és Brazíliában is, idén pedig Panama adott otthont neki.

Bese Gergő atya iskolalelkész Pannonhalmán és Budaörsön, civil szakmája földrajztanár. A 2013-ban Rio de Janeiro-ban megrendezett találkozóra mindössze egyhónapos felszentelt papként juthatott el. Ekkor fogadta meg, hogy a következő alkalommal annyi gyereket el fog vinni, amennyit csak bír. Ez sikerült is neki, ugyanis négyszázharmincöt gyerekkel, tíz autóbusszal indultak útnak Krakkóba, a második legnépesebb lengyel városba. „Amikor a Szentatya bejelentette, hogy a következő találkozó helyszíne a Panamai Köztársaságban Panamaváros lesz, akkor a gyerekek az első tapsolást követően megkérdezték, hogy az hol van?” – idézte fel. Panamát Európán kívül kell keresni a térképen; egész pontosan Közép-Amerikában, annak legdélebbi államaként találhatjuk meg„Amikor kiderült, hogy januárban lesz, a gyerekek végképp nem értették, hogy miért télen megyünk oda” – tette hozzá nevetve, kiemelve: ott ilyenkor tombol az iskolai nyári szünidő.

Panamába „csak” tizenketten indultak útnak – hatan kiskorúak és hatan nagykorúak –, hiszen ide nem volt elég buszba pattanni, mint a krakkói találkozó esetében. Az odajutás hosszú és fárasztó volt: amszterdami átszállással, összesen tizenkét óra menetidővel érkeztek meg Panamaváros repülőterére, ahol színes konfettikkel köszöntötték a helyiek az európai zarándokokat. Nem győztek közös képeket készíteni velük, hiszen nagy-nagy szeretettel és örömmel fogadták őket. Nem kevesebb mint két és fél éve készültek erre az eseményre.

Az atya hangsúlyozta, hogy sosem kell félni, hiszen mindig lesznek olyanok, akik az ember segítségére sietnek. Az ő esetükben sem volt ez másként: egyik zarándoktársuk révén ismerkedtek meg egy helyi lakossal, aki pici, takaros házába akarta befogadni ezt a tizenkét embert két hétre való cuccal. A jószándék becsülendő, de néha nem elég: be kellett fogni a szomszédokat is az elszállásolásba – végül kettesével kaptak kosztot és kvártélyt a családoknál. Gergő atya házigazdája maga az egyháztanács elnöke volt, ami már önmagában nagy szó, de még nagyobb, hogy az ő testvére írta az idei találkozó himnuszát.

A találkozón huszonötezer ember koordinálta az érkező zarándokokat. Ezen önkéntesek buliján Gergő atyáék is jelen voltak, ahol felejthetetlen élményben volt részük. Amellett, hogy részesei lehettek a latin-amerikai felhőtlen, vidám szórakozásnak, megismerkedhettek egy panamai magyarral − ahogy beszámolójában emlegette, „Ilonkával” −, kinek tekintetét a magyar zászló vonzotta a zarándokcsoporthoz. Az asszony édesapja az 1960-as években disszidált Panamába; ők ketten a testvérével már amerikai földön látták meg a napvilágot, de azt, hogy magyar vér csörgedezik az ereikben, sosem felejtették el, így a piros-fehér-zöld lobogó láttán a könnyei is eleredtek. Az édesapja szülőföldjéről származó fiatalokat meg is hívta magához ebédre. Bár az atya illedelmesen szabadkozott, hogy tizenketten vannak, ami egy egész tucat, a panamai magyar csak legyintett, mondván „nem baj, legfeljebb kicsit többet készülök”. Így történt, hogy a Gergő atya vezette zarándokcsoport elköltött egy ebédet az asszony házában, ám erre az atya csak késve érkezett. Ebéd előtt kiváltotta a papi igazolványát a pápai zárószentmisén való celebráláshoz, viszont a vártnál hosszabb és lassabb sort kellett kivárnia.

Időközben kiderült, hogy Ilonka a település egyik leggazdagabb családjának leszármazottja. Amikor az atya megérkezett Panamaváros villanegyedébe, nem sok ideje maradt a pompás épületeken csodálkozni, ugyanis szeme akkor kerekedett ki igazán, amikor a „gyerekeire” a medencében pancsolva lelt rá. Hirtelen csak annyit tudott kérdezni, hogy „de hát honnan van fürdőruhájuk?”, mire Ilonka nemes egyszerűséggel annyit felelt, hogy a közeli szupermarketből. Utolsó éjszakájukat is ebben a házban töltötték az asszony meghívására – a gyerekek legnagyobb örömére –, másnap innen mentek a repülőtérre. „Mérhetetlen egyszerűségről és mély hitről tett tanúbizonyságot. Magyar származásúként a távoli Panamában, a kalocsai hímzésű asztalterítő mellett megmaradt embernek. Ember volt a szó legnemesebb értelmében: nagy örömmel és könnyekkel fogadott minket és búcsúzott tőlünk, és feltette a koronát az utazásunkra” – méltatta az atya.

A Panamában szerzett legnagyobb élményei közé tartozik az is, hogy a pápát összesen hét alkalommal láthatták a találkozó során, beszédeit pedig egyenesen „zseniálisnak” titulálta, szerinte nagy mélységeket hoztak a felszínre. A több százezer zarándok szentségimádással és tanítással egybekötött virrasztással készült a reggeli pápai zárószentmisére, melyen Gergő atya koncelebrált tízezer másik társával együtt. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a Ferenc pápa háta mögötti Jézus-ábrázolást egy magyar grafikus lány készítette, s ennek történetét meg is osztotta a hallgatósággal. Pál Éva 2016-ban jelen volt a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón, ami annyira mély benyomást tett rá, hogy bement a Püspöki Kar Ifjúsági Bizottságának irodájába, hogy közölje: önkéntes szeretne lenni a panamai találkozón. Itt azt a választ kapta, hogy ez bizony képtelenség, de ő nem hagyta annyiban: emailben kereste meg a szervezőket, akik portfóliója láttán felvették a hat fős grafikus csoportjukba, így a találkozó során látható illusztrációk egy részét ő tervezhette meg.

A záró szentmisén Ferenc pápa a hagyományokhoz híven kihirdette a következő találkozó helyszínét: 2022-ben a portugál főváros, Lisszabon ad majd otthont neki„Nem csupán hitében erősödhet meg az ember, hanem új világ tárul elé, és egy kicsit jobban önmagára is talál” – hangsúlyozta Gergő atya. „Nem tudod leírni, csak átérezni” – ezekkel a szavakkal pedig Pongrácz Benedek, a II. János Pál Katolikus Szakkollégium egykori lakója illette a találkozót, ugyanis neki is volt szerencséje jelen lenni ezen az eseményen; erről készült beszámolója ide kattintva olvasható.

Forrás: elteonline.hu