A barátommal már régóta komoly volt a kapcsolatunk. Ő készen állt arra, hogy eljegyezzük egymást, de nekem kétségeim voltak. Biztosra akartam menni, hogy a megfelelő döntést hozom meg. – A cikk a 777 oldalán jelent meg, melyet változtatás nélkül közlünk.
Bethany Baird nevét egyre többet emlegetjük, hiszen a Girl Defined oldal és YouTube csatorna olyan hiánypótló kérdéseket feszeget, mint Hogyan kezeljünk egy szakítást, vagy 6 dolog, amit minden keresztény lánynak tudnia kéne házasság előtt. Bethany egyik írásában kifejti, hogy milyen kérdések segítettek neki döntést hozni abban, hogy vajon hozzá menjen-e aktuális barátjához.
Elég régóta tartott már a kapcsolatunk ahhoz, hogy az összes tény a kezemben legyen. Tudtam a jó és rossz tulajdonságait, az erősségeit, a gyengeségeit. Tudtam, hogy mit szeret és mit nem. Ismertem a meggyőződéseit. Így már csak egy dolog maradt hátra, amiben döntésre kellett jutnom, mégpedig abban, hogy le akarom-e élni vele a hátra lévő életemet?
Kérdések sokasága zúgott a fejemben, amikor rá akartam jönni, hogy vajon mi a helyes döntés.
Össze kéne házasodnunk? Tényleg jobbak vagyunk együtt? Jó csapatot alkotunk? Segítünk a másiknak előrébb jutni? A családomnak mi a véleménye? Közelebb visszük egymást Krisztushoz?
Végül komoly időt szenteltem az imádkozásra, gondolkozásra, hogy megtudjam, mi a helyes döntés a kapcsolatomra vonatkozóan.
Rengeteg imádság és beszélgetés után meggyőződtem róla, hogy nem ezzel a fiúval akarom leélni az életemet. Tisztán láttam, hogy jobbak vagyunk külön mint együtt.
Véget vetni ennek a kapcsolatnak nehéz volt. Nagyon, nagyon nehéz. Fájdalmas volt búcsút mondani annak az embernek, akivel rengeteg hónapot töltöttem együtt, akivel időt és energiát fektettünk az ismerkedésbe. Nehéz volt azzal a tudattal továbblépni, hogy esetleg örökre egyedül fogok maradni. Nehéz volt az újrakezdésre gondolni. Nehéz volt elveszteni a társaságát.
A fájdalom és a bánat ellenére meg voltam győződve róla, hogy ez volt a helyes döntés.
Szeretném megosztani veletek azokat a kérdéseket és gondolatokat, amelyek végül segítettek dűlőre jutni. (Ez nem egy aprólékos, vagy teljes lista, egyszerű kérdések csupán, amelyek őszintén segítettek nekem ebben az időszakban.)
1. Ösztönözzük egymást spirituálisan?
Amikor végre időt szántam rá, hogy komolyan elgondolkozzak ezen a kérdésen, akkor rá kellett jönnöm, hogy spirituálisan nem ösztönözzük egymást. Sajnálatos módon, ahogyan haladt előre a kapcsolatunk, úgy hanyatlott az ő spirituális vezetése is.
Igen, beszélt arról, hogy szeretné Krisztust a középpontba helyezni, de nem úgy tűnt, hogy komolyan szeretné a mindennapi életünk részévé tenni. Ez egy hatalmas piros lámpa volt nekem, amikor rájöttem. Egy olyan emberhez szerettem volna hozzámenni, akiben él a vágy az iránt, hogy közelebb vigyen engem Krisztushoz. Nem láttam, hogy benne élne ez a vágy.
2. Krisztus van a kapcsolatunk középpontjában?
A kapcsolatunk elején Krisztus volt a középpontban. Az idő múlásával azonban mi kerültünk a fókuszba. Minden rólunk szólt. Az érzéseinkről, az érdeklődéseinkről, az egymás iránti szerelmünkről. Rólunk, rólunk, rólunk.
Lassan rájöttem, hogy a kapcsolatunk egyfajta rajongásra volt alapozva és önzőségre, nem Krisztusra. Nem ezt akartam a jövőképnek. Egy olyan emberrel akartam lenni, aki arra törekszik, hogy Isten legyen az alap. Ez szintén egy újabb piros jelzés volt, ami egy lépéssel közelebb vitt a döntésem meghozatalához.
3. Támogatja a családom is?
Kezdetben minden jól alakult és a családom is nagyon támogató volt. Ahogyan a dolgok haladtak, a családom tagjai egyesével kezdték felfedezni a barátom viselkedésében mutatkozó következetlenségeket. Komolyan elgondolkoztak azon, hogy vajon megfelelő-e hozzám.
A kapcsolatunk vége felé az egész családom (testvérek, szülők) ugyanazon az állásponton volt. Megfigyeléseik és imádságaik után mindannyian (egyesével és különböző időben) megosztották velem az aggodalmaikat és tanácsaikat. Ez volt aztán a hatalmas piros lámpa! Komolyan vettem a benyomásaikat és rá kellett jönnöm, hogy igazuk van.
4. Tiszteletben tartja a tisztaságomat?
Amikor összejöttünk, kezdetben nagyon becsületes és tiszteletteljes volt velem. A megfelelő dolgokat mondta és úgy tűnt, így is él. Ahogyan alakult a kapcsolatunk, úgy kezdett eltűnni az álarca és egyre jobban beleláttam a szívébe, a karakterébe.
A tisztaságom iránti tisztelete kezdett halványulni és rá kellett jönnöm, hogy a szavai csak… szavak voltak. Nem az alapvető meggyőződéseit mondta el nekem, hanem csak olyasmit, amit hallani akartam. A tisztaságom iránti tiszteletének a hiánya volt a legnagyobb aggodalmam, amely végső soron segített abban, hogy véget vessek a kapcsolatunknak.
5. Hasonló a víziónk és a szenvedélyünk?
A kapcsolat vége felé rá kellett jönnöm, hogy nem ugyanúgy látjuk az életünket, nem hasonlóak a vízióink és a szenvedélyünk. Igen, keresztények voltunk mind a ketten. Igen, jártunk templomba. Igen, volt bennünk egyfajta spirituális hasonlóság, de ennyi. Nem osztotta a szolgálat és a tanítványiság iránti elköteleződésemet. Sokkal inkább vasárnapi keresztény volt, mintsem aktívan megélő és a hét közben is szolgáló ember.
Tudtam, hogy egy olyan emberrel szeretném leélni az életemet, aki szenvedélyesen elkötelezett Isten országának az építésében, a hét minden napján, és ez a fiú nem ilyennek tűnt. Újabb piros jelzés a számomra.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása segített nekem abban, hogy véget vessek a kapcsolatnak.
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy megadta nekem azt a kegyelmet, hogy ki tudjak lépni ebből. Bár nehéz volt, de örülök, hogy megtettem.
Ha kapcsolatban vagy, akkor remélem szakítasz időt arra, hogy megválaszold a saját kérdéseidet. Áldozz időt arra, hogy komolyan mérlegre tedd a kapcsolatodat! Ő az, akivel komolyan le akarom élni az életemet? Ez egy hatalmas döntés, amit nem lehet elhanyagolni és nagyon komolyan kell venni!
Te milyen tulajdonságokat keresel a társadban?
Bethany Baird
Forrás: 777blog.hu
